Az ember szívós. Alkalmazkodik. Szenved. Túlél. Elvisel… Dolgozik. AKAR. Él. Cselekszik. Reménykedik. Ember. Read the rest of this entry »
2008 januárjában egy véletlen folytán találkoztam egy igen érdekes és furcsa emberrel, egy palesztín gyémántkereskedővel. A beszélgetésünk elég gyorsan olyan vizekre tévedt, melyet magam is kétkedve fogadtam, és nehezen tudnám megmondani, hogy a történet igaz, vagy nem. Nekem nem feladatom ezt eldönteni. Egy biztos: a világ feje tetejére állítása régóta folyik, hát íme egy újabb példa erre.
Szeretett fogyasztói társadalmunk ismét kieresztett magából egy gondolatot, amely Afrikát és Ázsiát sem kíméli, sőt, egyre inkább hatalmába keríti. Számos népcsoport kezdi elveszíteni hitelességét és egyre inkább beleolvad abba a lakkozott kultúrába, melynek végét természetesen senki nem tudja megjósolni. Az említett két területen egyre inkább kezd elterjedni az a hiedelem, hogy a fehér szín illeszkedik a legjobban a mai világ normáihoz és aki nem e szerint él, nem változtatja át magát, akkor az nem lehet sikeres, többé nem lehet a szépség szimbóluma, mert a fehér szín jelenti önmagában a megbecsülést és alapkoncepcióját az élhető életnek. Ezt a tényt először nem nagyon akartam elhinni, ám amikor elolvastam egy cikket a bőrfehérítésről, akkor egy kissé hátrahőköltem és úgy gondoltam, hogy ezt meg kell osztanom mindenkivel.
Az ELTE bölcsészkarának rákóczi úti menzáján kiírás tudósítja az ott étkezőt, hogy a fél adag ételekért 70%-os árat Read the rest of this entry »
„Sinn und Spiritualität”
„A spirituális út, ami nem a hétköznapokba vezet, tévút.” Ezekkel a szavakkal köszönti Willigis Jäger a honlapjára kattintókat. Jäger, aki bencés szerzetes a münsterschwarzbachi apátságban, 1925-ben született, hat éves zen képzésben részesült Japánban, és néhány éve Holzkirchenben él a Szent Benedek Rendház szeminárium- és konfernciaközpontban, közel Würzburgoz (Németország). Évente több száz résztvevője van az itt megrendezett szemináriumoknak, ahol ő maga mint előadó és szellemi társ áll a keresők rendelkezésére. Közösen indulnak így el a „spirituális úton”, végső soron az élet értelmének felkutatására.
Miután elolvastam A hamis itt és most avagy “a jelen diktaturája a jövő felett” című érdekfeszítő írást, azonnal tollat ragadtam, és leírtam az első eszembe jutó gondolatokat.
