Vázlat egy új közösség kialakításáról

1.

Mindig elmegyünk egymás mellett. Látszólag ott vagyunk egymás mellett, valójában mégsem vagyunk ott. Mindig csak ÉN. Mindig csak tea, meg habos kakaó. A titok már nem titok. Aki keres, az már réges rég talált, aki zörget, annak már rég nyitva áll az időtlenség kapuja. Kívül keressük, közben minden belül van, bár e kettő ugyanaz. Befelé forduló szem, sentimento metafísico interior. Eksztázis, szabaduló-művészet, szabaduló-egyetem, kiszállni önmagunkból, és a másik lényét teljesen magunkra/magunkba venni. Ruhapróba, szerepcsere, álarcosbál, káprázat-tan. Bevezetés a kápráztatás tudományába, a valóság szisztematikus meghamisítása, alkalmazott káprázat-tan, sminkelmélet, dinamikus testorientáció, parfümológia. Különféle játékok segítségével egymásról a maszkokat letépni, és a másik valódi arcát megtalálni. Közösséget alapítani, ami mindenen felül áll. Egymást megszólítani, létet alapítani. Egymást megérteni, megbecsülni, tisztelni, segíteni, egymásra vigyázni, egymást óvni a démonoktól, mert minden démon a valóságon kívül áll, éppen ezért megszólíthatatlan, egymásban együttes erővel egymásból az összes nem-létezőt precízen likvidálni, egymást megszólíthatóvá tenni és megszólítani. A mocsárból egymást kiragadni, támasznak lenni, és támaszkodni. Felfújt egyéniségek helyett embernek lenni, fehér humorral megszórva, a méhes illatával bekenőcsözve, a pácban megforgatva, a szent tudományokkal fűszerezve. Csak a valóság kell, semmi más. Közösen eltölteni ezt a pár évet, időben és térben, mégis idő és tér nélkül. Intenzív lét. Rendszeres meditáció a szabadulás jegyében, rendszeres alkotómunka a személyiség jegyében, rendszeres beszélgetések a tisztulás/tisztítás/teória/praxis jegyében. A folymatos emberré válás „evolúcióját” közösen megélni és megtapasztalni. A létrán közösen felmászni. Együtt, egymással, egymásért, egyetemesen, egységesen, közösen, közös céllal, EGY közösségért!

2.

A közösség hiányából fakadóan hihetetlenül magányosak és elhagyatottak vagyunk. Magunkra maradtunk, magunkban maradtunk. Ez pontosan az eksztatikus állapot ellenirányába ható folyamat. Megélni a másokban-maradás élményét. Együtt lélegezni. Hol vannak az eggyé-lettek? Rejtőzködő bölcsek mind, vagy a világ megváltásán dolgoznak műhelyeikben? De hiszen a világ már réges rég meg van váltva. Azt hiszem, férfi volt, aki már megtette a bölcsek helyett ezt a fontos cselekedetet, de lehet, hogy tévedek, az illető talán androgün természetű volt. A feltétlen szeretetről beszélt, amit ma szeretet címszó alatt hirdetünk, abból meglehetősen hiányzik a feltétlen szó. Amíg szimpátiáról beszélünk, és folyton az ítélet leplén keresztül szemléljük a világot, addig téves úton járunk. Folyamatosan ítélet alatt állni, az összes vádpont alapján elítélni önmagunkat, majd a kiszabott büntetést levetni magunkról, ez a netineti-tatvamaszi életgyakorlat. Kifelé mindenre bólintani, befelé mindenre nemet mondani. Mindeközben a másik emberbe átszállni, a világlélekkel azonosulni és egyesülni. A maszkokat letépni, és nevén nevezni, ezáltal megszólíthatóvá tenni. A megszólíthatatlanságot a világból likvidálni. Az én, engem, enyém szavakat a nyelvekből és az összes szótárból törölni. A hangsúlyt a mire helyezni. Egyedülálló feladat, és az egyik legfontosabb. Talán nincs is manapság fontosabb feladat.

3.

Önmagából kétszeresen kifordított világban élünk, a tömegek fellázadtak, a tudattalan elfoglalta a szellem trónját, és uralkodik mindenek felett. Persze túlzás lenne ezt a komédiát uralkodásnak nevezni. A kocsihajtó helyett az igavonó állat kezében van a gyeplő. A tudattalan az anyagban tévelyeg, lefőbb istene a matéria. A földet kizsákmányolni, a testet és a szexust előtérbe helyezni, szaftos történetekről pletykálni, a pénzt zsebre vágni, mindenkit átverni, és utána röhögni.

4.

A szó, a tett és a gondolat bomlásnak indult. Hiteltelenné váltunk mindannyian. Hiteltelen a szószékről ordító pap, mert mikor hazamegy, lefekvés előtt a spájzban kétpofára zabál, majd utána elmond az éhezőkért egy gyors imát. Hiteltelen a katedráról ironikusan fröcsögő tanár, aki az übermensch értelmiségi szellemi magaslataiban szárnyal, miközben a lelkét a pokolban felejtette. Mindenki saját maszkjaival azonosul, nincs közöttünk ember. Hiteltelen a tudós, aki az anyag kutatásában elmerül, s közben tudja, hogy a végtelent sohasem fogja megtalálni, ezért görcsös ateista, a ráció rémálmokkal bünteti. Hiteltelen az anya, aki úgy szereti gyermekét, hogy ölelése halálos, ágya felett a falra pedig a szeretet himnusza van felfeszítve. Hiteltelen, aki beszél, mert semmit sem tud, aki fecseg, mert mindenkit átver, saját magát a legjobban. Gondolat, szó és tett egymás nélkül nem lehetnek meg, a közösségi lét alapfeltétele.

5.

Az eksztázis a turbából való tökéletes kiszállás. Meditáció nélkül feltehetően a status absolutus önmagának marad, az ember nem tudja életét ráalapozni. Stabil alap nélkül építkezni felelőtlenség. Rendszeres meditáció nélkül nem válhatunk teljes emberré, a démonokat nem győzhetjük le teljesen, nem válhatunk megszólíthatóvá, ezért megszólítani sem tudunk.

6.

A rendszeres alkotómunka jelenti a közösség lelkét. Nem kizárólag individuális alkotásról van itt szó. Az együtt-alkotás lehetőségét meg kell teremteni. Ebbe a csoportba tartoznak a közös játékok is, melyeknek – a szabaduló-művészet jegyében történő rendszeres alkotómunka hasonlóan – fontos szerepe van a maszkok lefejtésében. A játékok és játékszabályok kitalálása nagyon fontos feladat.

7.

Beszélgetések a megszólíthatóság és megszólítás jegyében. Nem a másik meggyőzése, hanem a másik megértése a cél. (scientia sacra)

Szabó Bálint