GYÖRGY OTTÍLIA: KENYÉRSIMOGATÓ

“Hatvan éve kapaszkodunk fölfelé ezen a hegyoldalon, és még nem látjuk a tetőt. Nemsokára elfogy a hegymászásra kapott időnk.” “Biztos vagy benne, hogy ezt az időt hegymászásra kaptuk?” György Ottília Kenyérsimogató című kötete 209 rövid történetet tartalmaz, itt mutatóba közlünk néhányat.

A szivárvány
Az égen széles piros szivárvány jelent meg. Végigvonult az északi szemhatártól a déliig. Az emberek csoportokba verődve nézték, és suttogva merték csak kiejteni: háború lesz, járványok, éhínség. Ahány ember, annyi világvége. A piros szivárvány csak nem akart eltűnni az égről. Az emberek egyre türelmetlenebbül várták a háborút, a járványokat, az éhínséget.

Dunántúl
A folyókat, patakokat fűzfák kísérik. A postautakat, amik összekötik a falvakat, városokat, majorokat – jegenyefák. Az idegen messziről látja kanyargásukat, követheti bármelyiket. Egy még fiatal nő, folyót követett folyásának irányába. Láthatóan ismerte a járást. Mikor elérte a falu elsőnek előbukkanó házait, lassított. Várta, hogy mint rég, elélépjen valamelyik kapu alól egy siheder, és megszólítsa: “Erzsi, ide less mit tudok!” – és egy kajla tótágasban kifejezze azt, amiért Erzsi tíz évvel később visszajött.

Kenyérsimogató
Szamarkand piacán házi sütésű kenyereket árultak Egy láthatóan szegényember járkált a sokaságban, bal kezén tartotta és kínálta, piszkos-kérges jobbjával nagy szeretettel simogatta egyszem eladó kenyerének piros-barna tetejét.

Paradoxon
Kiui szembetalálkozik az úton Fu-val.
- Jó irányba megyek? – tudakolja.
- Az irány jó, de céltalan – válaszol Fu.
- Honnan tudod? – kérdi Kiui.
- Ott voltam – mondja Fu.

A szilvafa
- Hát erre tanítottalak én téged? – kérdezte a szilvafa.
- Én azt sem tudtam, hogy te tanítasz engem.
- Figyelmetlen vagy Hua.

Őrizni
- Örökül hagyok Rád egy kérdést, Kiui. Én is kaptam egykor, és te is bízd majd a tanítványodra.
- Nem hagyhatnád rám inkább a választ, Ki mester?
- Nincs rá válasz, Kiui.

Különös hegyoldal
- 60 éve kapaszkodunk fölfelé ezen a hegyoldalon Sumo, és még nem látjuk a tetőt. Nemsokára elfogy a hegymászásra kapott időnk.
- Biztos vagy benne Kiui, hogy ezt az időt hegymászásra kaptuk?

A tükör
Hua és Sui veszekedtek; a harag eltorzította arcukat. Kyudo mester nem szabott rájuk más büntetést, mint, hogy nézzék egymást. Mikor másnap megjelentek, arcuk oldott volt a békétől. Kyudo mester megjutalmazta őket: nézzétek egymást.

Merre?
Sui eltévedt a sűrű hóesésben. Már reményét vesztette, mikor a távolban fényt vett észre. Ahol világosság van, ott talán melegre is találok – gondolta. Sui tévedett. Odaért, de csak világosságra talált.

Béke
Hallottam valakitől egy öreg szerzetesről, akinek a közelében mindenki békét érzett.
A híre elterjedvén nagyon sokan gyűltek köréje, egyre nagyobb köröket képezve.
Sajnos a külső körökben már szóváltások is előfordultak, az egészen külsően pedig valaki megpofozott – ki tudja miért – egy másikat.

A siker
-Tulajdonképpen nem kell semmit arannyá változtatnotok, nektek kell a kísérletek során átalakulni, megnemesedni. Az ólom hadd maradjon ólom.
- De mesterem, nekem már sikerült aranyat csinálnom!
- Sürgősen változtasd vissza.

Amit a kezek mondanak
Si Fu mester naphosszat rótta jeleit, én naphosszat néztem. Írása talány volt számomra, de amit a kezei mondtak azt megértettem. Leolvastam róluk Si Fu mester történeteit.

Fákról
A régi tölgy kidőlt. Nem volt viharos szél, csendesen jött a reggel. Ezt a napot választotta.

A nagy fenyő ágainak hajlása spirituális élményt nyújtott.
Egy csenevész növendék igazán mindent megtett, hogy ő is kifejezze.

Vízöntő
Békaszemüvegen át tekintgetem a víz alatti világot. Észrevétlenül kisebb halakból álló raj közé kerülök. Óvakodva mozdulok, ne keltsek elriasztó hullámverést. Nézem őket, ők engem. Lassan úszunk, hogy sokáig lássuk egymást.

Alkonyatkor
Alkonyatkor kis rákokat etettünk a parti sziklákon, a vacsorából eltett apróra vágott húsdarabkákkal. Idővel egy tenyérnyi – a többiekhez képest óriási – zöld mohával fedett rák is előjött vízmosta üregéből. Nem kérte a húsdarabkát. Birtokában volt az egész tengernek. Azóta tudom milyen is “nagy öregnek” lenni.

Biológiaóra
A dinoszauruszok egyre nőttek, egyre több és több tonnát nyomtak, végül elérték a már elviselhetetlen nagyságot…
- Ez tanulság ? – szólt közbe csúfondárosan egy diák, aki maga is dinoszaurusznak készült.

A folytatás
Még annak idején, a dús növényzetű, élettel teli tájon az ősember egyszer csak figyelmeztetően körülnézett és így szólt környezetéhez:
- Elkezdtem gondolkodni, védekezzetek!
Így kezdődött.

A sivatag
A pusztaság, a sivatag terjedt. Hol egy fát, kis darab mezőt, néhány bokrot nyelt el, hol elitta egy folyó vizét. Kérlelhetetlenül haladt. Az emberek őröket állítottak az útjába, de azok kénytelenek voltak naponta hátrébb lépni egy-két lépést. Ma már futnak.

Mindennapos történet
- Te miért lettél földönfutó? – kérdi egy rongyos csavargó a másikat.
- A saját erőmből veszítettem el a birodalmam, csak a magam eszében bízva.
- Csakugyan császár voltál?
- Mégpedig egy császár mindig tele hassal, most meg egy éhes koldus. És te?
- Nekem olyan kicsi volt az országom, hogy uralkodó koromban is állandóan éhes voltam.
- És hogy veszítetted el még ezt a kicsi országot is?
- Egyszer jóllaktam.

Távlat
- Nálatok is nagyon sok a hajléktalan – szögezte le az egyik város polgármestere a másikéhoz szólva.
- Bizony, alig férnek el a hidak alatt.
- Én már régóta új hidak építése mellett vagyok.

Uralkodni
- Én uralkodok, ami azt jelenti, hogy bármit csinálhatok és bármit is csinálok. A te feladatod, hogy mindig megfelelően magyarázd azt meg.
- És ha a népnek nem az én magyarázataim ellen lesz kifogása?

Az ajándék
- Követek vagyunk császár. Ha úgy gondolod, hívd össze a tanácsadóidat.
- A szomszéd uralkodónak ajándékoztam őket. Folyton tanácsokat adtak.
- És nem tartasz tőle, hogy a szomszédod hallgatni fog rájuk?
- Erre számítok!

Meddig még?
János “lakásában” akkora volt a tisztaság, hogy amint mondani szokták, a földről lehetett enni náluk. Ám János azon töprengett, hogy a Földünkről meddig lehet még enni.

Falusi templomban régen
Mindenkinek megvolt a helye. Az Úrnak az oltáron egy kis szekrénykében, az előkelőségeknek külön benyílóban. Megvolt a parasztoké, padja az asszonyoknak, állóhelye a férfiaknak, lányoknak. A legényeknek hátul, mivel ők jöttek be utolsónak és egyazon okból ők mentek ki elsőnek, hogy végignézzék – főleg a lányok – be és kivonulását. A mise általában elég jól telt, mivel a plébános közel állt a földhöz – belőle származván -, csakúgy mint hívei, akiket olyanoknak fogadott el amilyenek voltak. Róla is mindenki tudta, hogy fiatal korában átugrotta egy-egy menyecske kerítését. Az öregek lopva figyelték, hogy tartják magukat az ő korukbeliek, a legények a karzatról papírgalacsinokkal dobálták a lányokat.

Gyerekként falun, 1937 táján
- Ismered a Hamupipőkét?
- ?
- Hát a Piroska és a Farkast… tudod amelyikben lenyeli a Farkas a Nagymamát, de később előkerül belőle.
- Nem ismerem.
- Neked nem szoktak mesélni?
- Neem, de én meg tegnap láttam ahogy a bika meghágta a Szekfűt.
- Igazánból ?
- Amit te mondtál, az nem igazán van ?

Befogadás falun
Falun, aki a házak előtti szederfákról szemezgetett, legfeljebb az alattuk csipegető baromfit károsította meg.
Így mi is nyugodtan eszegettünk egy szederfa ágaira kapaszkodva, amikor a fa mellett elmenőben megszólított minket egy nyilván idevaló asszony.
- Jó a szeder, kisasszonyok?
- Jó – feleltük.
- Itt nyaralnak?
- Igen. A nagymamánk a bábasszony.
- Ja? Na szerbusztok lányok.
1943 táján
——————————–
Kiadta a Filosz-Humán Bt., Budapest, Oktogon tér 3., 321-6459., 2200 Ft, info@filoszkonyv.hu.
Kapható Budapesten az Írók Könyvesboltjában (VI., Andrássy út 45.), az Elixir könyvesboltban (XIII., Váci út 78/b), a Paradigma Pont Kft. üzletében (III., Bécsi út 195.), az Imladris kulturális központban (V., Váci u. 65.), a kiadónál és előzetes egyeztetés után a szerzőnél (1/203 54 77). Vidékre postán utánvéttel megrendelhető (2200 Ft + postaköltség).