A King Crimson nevű angol együttest Robert Fripp gitáros és Michael Giles dobos alapította 1969-ben. Ha mindenáron skatulyázni kell, akkor progresszív rock, de zenéjükben a jazz, a klasszikus és a kísérleti zene elemei mellett pszichedelikus, metal és népzenei motívumok is felismerhetők. Zenéjük olyan együttesekre volt jelentős hatással, mint a Genesis, a Yes, vagy a Nirvana.

A King Crimson 1969-ben. Balról jobbra: McDonald, Giles, Sinfield, Lake, Fripp

Az Epitaph első, 1969-ben megjelent In the Court of the Crimson King című lemezük harmadik száma. Az album sokak szerint a progresszív rock kiindulópontja, ahol a rockzene teljesen levedli blues alapjait, és jazz, valamint komolyzenei elemeket importál azok helyére. A King Crimsonra erősen hatott többek között Bartók művészete is.

Alább az Epitaph eredeti szövegét, majd annak egy magyar fordítását olvashatjátok.

 

King Crimson:

Epitaph

 

The wall on which the prophets wrote

Is cracking at the seams.

Upon the instruments of death

The sunlight brightly gleams.

When every man is torn apart

With nightmares and with dreams,

Will no one lay the laurel wreath

As silence drowns the screams.

 

Between the iron gates of fate,

The seeds of time were sown,

And watered by the deeds of those

Who know and who are known;

Knowledge is a deadly friend

When no one sets the rules.

The fate of all mankind I see

Is in the hands of fools.

 

Confusion will be my epitaph.

As I crawl a cracked and broken path

If we make it we can all sit back

and laugh.

But I fear tomorrow I’ll be crying,

Yes I fear tomorrow I’ll be crying.

 

King Crimson:

Síromra

 

A próféták ősi fala

Résein repedez

S a kínzókamra rácsán át

A nap fényt permetez.

Mindahányan szétszakítva,

Ábrándok és rémképek;

Babér égi ága helyén

Csendbe fojtott hörgések.

 

A sors vaskapui között

Megfogant az idő magja,

Öntözve tettétől annak

Ki tud s nevét tudni hagyja.

Végzetes társ: többet tudni

Ha nincs ki annak határt szab.

Az emberiség sorsa, hogy

Trónt és szobrot az őrült kap.

 

A káosz sírba taszít, érzem,

Ahogy e repedezett, kusza úton kúszva

Hirtelen feleszméltem.

Derűsen dőlhetsz majd hátra, havas csúcsra ha

Feljutottál egészen.

De holnap még sírni fogok,

Holnap még, félek, sírni fogok

Érzem.

 

Borda Máté