Az olyanság tanítása közvetlenül kerül átadásra,

Melyben minden buddha-előd részesült,

Most, hogy a tiéd, vigyázz rá nagyon!

 

Egy adag hó az ezüsttálban,

Vagy a holdfényben rejtőző gémek

Külön hasonlónak tűnnek, együtt különbözőnek.

Az értelem nem nyugodhat szavakon,

Hanem alkalmazkodik ahhoz, ami megjelenik.

Ha meginogsz, csapdába estél,

Ha hibázol, örökké bánkódni fogsz.

 

Ne utasítsd el a szavakat, de ne is kapaszkodj beléjük,

Mindkettő vétek; olyan ez, mint a tűzgolyó –

Hasznos de veszélyes. Még ha a legkifinomultabb

Nyelven is nevezed nevén, a tükör nyomban elhomályosul.

Éjfélkor valóban a legfénylőbb,

De nappal még csak nem is látható.

Ő az elv, ami mindeneket irányít,

És könnyít az összes szenvedésen.

 

Bár nem cselekszik, mégsincs híján a szavaknak.

A legértékesebb tükörben

A forma találkozik tükörképével:

Te nem Ő vagy, de Ő te.

Mint egy csecsemő, hiánytalan öt érzékkel,

Se nem jön vagy megy, se nem távozik vagy marad,

Gügyögés-gőgicsélés: értelem nélküli szavak,

Nincs megértés, zagyva beszéd.

Hat vonal a dupla li trigramma,

Ahol elv és megjelenés egymásra hat.

A vonalak három párban állnak

Mégis ötféle módon hatnak.

Mint az izsóp növény öt illata,

Vagy a gyémántjogar öt ága,

A valóság finoman harmonizál,

Mint dallam és ritmus – a kettő együtt: zene.

 

Hatolj le a gyökérig, és teljességgel megérted az ágakat,

Ragadd meg a kapcsolatokat, és megleled az utat.

Tévedni ígéretes dolog –

Nincs [ebben] ellentmondás.

 

Természetesen tiszta és a mélyben rejtőző,

Nem érinti sem az illúziót, sem a felébredést.

Túl időn és körülményen, csendesen ragyog.

 

Olyan finom, hogy nem hatol át a tereken,

Olyan hatalmas, hogy a határai felmérhetetlenek.

De elég csak egy hajszálnyit tévedned,

És minden harmónia lármába fúl.

 

Manapság vannak azonnali és fokozatos iskolák,

Elvekkel, szemléletekkel – így megjelenik az irányadó mérték.

Áthatolva az elven, teljesen elsajátítva a szemléletet,

Az igazi állandó így is-úgy is kiárad.

 

Egy kikötött ló, egy félelmében megdermedt egér,

Kívülről nyugodt, de belül örvénylik:

Az együttérző bölcsek tanításukkal megszabadították őket.

 

A feje tetejére állított utakon az emberek fehérnek tartják a feketét.

Mikor a fordított gondolkodás eltűnik

Anélkül, hogy próbálnák, megvalósítják a tudatot.

 

Ha követni akarod az ősi ösvényt,

Végy példát az ősökről: a Buddha,

Miután megvalósította az utat, még tíz eónon keresztül ült.

 

Mint a zsákmányáról nyomot hagyó tigris,

Mint a bal hátsó patkóját elvesztő ló,

Kiknek képessége a mértéken alul marad,

Azoknak egy ékes zsámolyt, és egy brokát köntöst.

Másoknak, kik még csodálkozni képesek,

Nekik ott egy házimacska és egy tehén.

Ji az íjász az égről lelőtt a tíz napból kilencet,

Megmentve az elszáradt termést.

Egy másik nyilas célba talált több száz lépésről:

[De hiába], ezek a képességek össze nem vethetők azzal,

Mikor két nyílvessző hegye röptében találkozik.

A faember dalra fakad,

A kőleány táncra perdül,

Őket nem lehet puszta gondolatok és érzések által

Megismerni, de akkor milyen módon ragadhatjuk meg őket?

A miniszter szolgálja urát,

A gyermek szót fogad szüleinek.

A szófogadatlanság hálátlanság,

A hűtlenség haszontalan pocsékolás.

 

Befelé fordulva gyakorolni, titokban működni,

Bolondot játszani, és ostobának tűnni –

Csak ha ekképpen folytatod tovább,

Láthatod meg Őt saját magában.

Szabó Bálint