„Sinn und Spiritualität” 

 

„A spirituális út, ami nem a hétköznapokba vezet, tévút.” Ezekkel a szavakkal köszönti Willigis Jäger a honlapjára kattintókat. Jäger, aki bencés szerzetes a münsterschwarzbachi apátságban, 1925-ben született, hat éves zen képzésben részesült Japánban, és néhány éve Holzkirchenben él a Szent Benedek Rendház szeminárium- és konfernciaközpontban, közel Würzburgoz (Németország). Évente több száz résztvevője van az itt megrendezett szemináriumoknak, ahol ő maga mint előadó és szellemi társ áll a keresők rendelkezésére. Közösen indulnak így el a „spirituális úton”, végső soron az élet értelmének felkutatására.

 

 

Dr. Daniel Detambel felkereste Willigis Jägert a Szent Benedek Rendházban.

 

Willigis atya, mi az élet értelme? Tehetünk egy ilyen egyértelmű kijelentést, hogy „Ez az élet értelme.” – vagy csak relatíve írhatjuk le?

Számomra az élet értelme, hogy igazán és teljesen emberek legyünk. Az öreg Golem rabbit egyszer, amikor a halálos ágyán feküdt, megkérdezte a fia: „De jó is lenne, ha visszajönnél és azt mondanád: Én vagyok Ábrahám.” Erre azt mondta az öreg Golem rabbi: „Isten nem azt fogja tőlem kérdezni: Miért nem voltál Ábrahám? Azt fogja kérdezni, „Miért nem voltál Golem?” Hogy teljes egészében ember legyek, minden lehetőséggel együtt, ami adatik nekem, ez az életem értelme.

Milyen tapasztalatai vannak azokkal az emberekkel, akik Önhöz fordulnak, így egyértelművé téve, hogy ők is keresők?

Az emberek az életük értelmezését keresik. Nagyon bizonytalannak érzik magukat ebben a roppant univerzumban, amit esténként az otthonukban a televízióban láthatnak, ebben az univerzumban, tele ezernyi galaxissal, minden galaxisban ezernyi csillaggal, ami ezernyi fényévből építkezik. Azt kérdezik maguktól: „Mi értelme van az én néhány évtizedes életemnek ebben a hatalmas univerzumban?” Értelmezést tőlünk kapnak itt a Szent Benedek rendházban, mégpedig úgy, hogy a saját bensőjükben rejlő magyarázatot kínáljuk nekik. Nem csak azt, amit a vallás elméleti prédikációi és a katekizmus mond, hanem azt is, amit saját maguk átélnek és átélhetnek. Az emberek a legbelsőbb lényüket szeretnék megismerni, csakis így kezdődhet meg az élet értelmezése.

Az egyik könyvének „Az élet értelmének keresése. Tudatváltás a befelé vezető úton” a címe. Milyen tudatváltásra van szükség?

A tudatváltás abban áll, hogy felismerem, hogy az Énem, ami talán különböző törekvésekkel, érzelmekkel vagy sérelmekkel zsarnokoskodik felettem, nem az igazi identitásom. Az igazi identitás mögötte van, nevezhetem akár „Isten megélésének” vagy a „valódi természetemnek”. Ezzel veszi kezdetét egy mélyebb élmény vagy tapasztalás: el kell fogadnom, hogy a racionális, személyes tudatom nem adhat végső választ az élet értelmét feszegető kérdésekre. A fizika nagyon jól tudja, hogy a rációnk igenis korlátot jelent számunkra, és hogy az univerzum lényege racionálisan felfoghatatlan. Még sok mindent megtapasztalhatunk: a végén mindig a megtestesülésünk határoz meg mindent, vagyis olyan alakot vettünk fel, aminek értelme, esze és öt érzékszerve van. És ezek nem adhatják meg nekünk a végső értelmezést az életünk céljáról.

Nehezebb ma megtalálni az élet értelmét, mint korábban?

Inkább könnyebb. Sőt megkockáztatom a kijelentést, hogy a fiatalok könnyebben megtalálják, mert az élet számukra már kezdettől fogva bizonytalanabbnak tűnik, mint a felnőtteknek. Azért is nevezném könnyebbnek, mert több út is kínálkozik a transzperszonális tudat eléréséhez. A New-Age mozgalomban, amiben rengeteg kétes és kétségbe vonható dolog van, mégis az emberek ugyanezen vágyát látom: hogy megismerjék, kik és mik ők, és hogy mit jelent a végső valóság fogalma.

Az a benyomásom, hogy manapság az emberek az élet értelmét gyakran „földi dolgokban” keresik: karrier és pénz, család, személyes boldogság, luxus. A halál utáni élet gondolata, egy élet istennel mintha egyre inkább eltűnőben lenne. Helyes ez a benyomás? És ha igen, mi lehet az oka?

Azt tapasztaljuk, hogy a 40-50 év körüli emberek, akik látszólag elérték életük tetőpontját – a nők megtapasztalják, hogy a gyerekek kirepültek a házból, a férfi megtapasztalja az első karriertörést vagy megbetegszik –, felteszik maguknak a kérdést: „Mi az életem értelme?” És ez a kérdés egyértelműbben és gyakrabban merül fel bennük, mint korábban. Azért is merül fel gyakrabban, mert sokan munkanélküliek, ezért még intenzívebben teszik fel a kérdést: „Miért vagyok itt?”

Ön idén töltötte be a 80. életévét: vannak az életnek olyan időszakai, mikor gyakrabban tesszük fel a kérdést, hogy mi az értelme ennek az egésznek? Fokozódik a keresés a korral?

Nos számomra ez a keresés egész életemen keresztül tartott. Mindig kerestem és kerestem, és a keresésem még mindig tart. Soha nem érünk a végére, a keresést nem spórolhatjuk meg magunknak. És ez így van rendjén. Így maradunk nyitottak az új tapasztalatok számára.

Visszapillantva az életére, találkozott értelmezési válsággal?

Ilyen krízis az én életemben nem volt, de tudom, hogy nagyon sok embert gyötrik kérdések, ha hirtelen megbetegszenek, a karrierjük leáldozóban van, vagy bármilyen egyéb okból.

Mit tanácsol ezeknek az embereknek?

C.G. Jung mondta egyszer, hogy nem volt olyan 35 év feletti páciense, akinek az alapvető problémája ne vallási probléma lett volna. Végső soron a terápia sem segít, ha a páciens nem találja meg újra a kapcsolatot a transzcendenssel. Így mi azt próbáljuk mondani az embereknek, hogy akkor kapnak valódi választ, ha készek arra, hogy alámerüljenek a transzperszonális tudatba, ebbe a spirituális-vallási tudatba. Ott található az élet valódi értelmezése! És ha megemlíthetem a saját példámat: egy filozófia, egy dogma sem adott számomra kielégítő értelmezést az életemről. Csak egy mély létélmény segített hozzá ehhez az értelmezéshez, ami egy kontempláció során adatott meg nekem.

Fiatalon tartja az embert, ha megtalálta saját maga számára az élet értelmét? Mert Ön nagyon fiatalnak hat.

A fiatalságom titkát nem ismerem. De az életem mindig örömet okozott nekem, mindig volt alkalmam arra, hogy aktív legyek, mindig volt feladatom. Valószínűleg ez tartott fiatalon. Ezenkívül mindig egy hívást követtem, hogy segítsek az embereknek az élet értelmét megtalálni. Emiatt a hívás miatt mentem kolostorba, ezért lettem pap, ezért tanítom most a Szent Benedek Rendház szemináriumain a résztvevők számára a spirituális utat.

És ennek ellenére azt mondja, hogy az élet útját nem lehet megtalálni, mindig keresők maradunk.

Mindig keresni fogunk, akkor is, ha azt mondhatom, hogy elégedett vagyok és a saját életem értelmezését megtaláltam. De mindig van több, amit meg kell tapasztalnunk és meg kell értenünk, főleg ha az út, amit követünk, kontemplatív. A tudatnak létezik egy megnyílása, amely a személyes tudat – tehát a rációm és az érzékek – által mutatott valóság mögött egy másik valóságot tár fel. És ez a nyílás határtalan és egyre táguló.

Hogyan értelmezi tehát Ön az életet?

Számomra ez az evolúciós folyamat egy mélyebb tartalmat, értelmet hordoz. De az értelmet ebben az összefüggésben nem racionális, hanem transzracionális és transzperszonális fogalomként fogom fel, és erre az értelemre bízom magam. Egy ősbizalmam van abban, hogy ez a roppant eseménysorozat, amit evolúciónak nevezünk, egy szellemtől vezérelt, és ez elégedettséget jelent számomra.

Ön mint „lelki gondozó” hasonlatos a szülőkhöz, akik maguk számára megtalálták az élet értelmét, és szeretnék továbbadni: Lehetséges ez? Vagy mindenki csak maga számára találhatja meg az élet értelmét?

A szülők jobban hatnak a példájukon keresztül. Ha megfelelően élték az életüket, akkor nem csak egyszerűen hatottak a gyerekeikre, hanem egyúttal egy alapot is adtak nekik, és azok úgy fogják alakítani az életüket, hogy megtalálják azt, amit a szüleiknél láttak. Én csak szűk keretek között tudom megmutatni egy gyereknek az élet értelmét. Egyedül kell útnak indulnia.

 

További információk Willigis Jägerről: www.willigis-jaeger.de

Az eredeti interjú: Seelsorge im Internet, Thema des Monats 2006/2

Magyarországon Willigis Jäger irásai közül eddig a “Die Welle ist das Meer”, magyarul “Hullámaiban a tenger” jelent meg az Editio M Kiadó gondozásában.

 

Forditotta: Kaszás Ágnes