„Sinn und Spiritualität”
„A spirituális út, ami nem a hétköznapokba vezet, tévút.” Ezekkel a szavakkal köszönti Willigis Jäger a honlapjára kattintókat. Jäger, aki bencés szerzetes a münsterschwarzbachi apátságban, 1925-ben született, hat éves zen képzésben részesült Japánban, és néhány éve Holzkirchenben él a Szent Benedek Rendház szeminárium- és konfernciaközpontban, közel Würzburgoz (Németország). Évente több száz résztvevője van az itt megrendezett szemináriumoknak, ahol ő maga mint előadó és szellemi társ áll a keresők rendelkezésére. Közösen indulnak így el a „spirituális úton”, végső soron az élet értelmének felkutatására.
Dr. Daniel Detambel felkereste Willigis Jägert a Szent Benedek Rendházban.
Willigis atya, mi az élet értelme? Tehetünk egy ilyen egyértelmű kijelentést, hogy „Ez az élet értelme.” – vagy csak relatíve írhatjuk le?
Számomra az élet értelme, hogy igazán és teljesen emberek legyünk. Az öreg Golem rabbit egyszer, amikor a halálos ágyán feküdt, megkérdezte a fia: „De jó is lenne, ha visszajönnél és azt mondanád: Én vagyok Ábrahám.” Erre azt mondta az öreg Golem rabbi: „Isten nem azt fogja tőlem kérdezni: Miért nem voltál Ábrahám? Azt fogja kérdezni, „Miért nem voltál Golem?” Hogy teljes egészében ember legyek, minden lehetőséggel együtt, ami adatik nekem, ez az életem értelme.
Milyen tapasztalatai vannak azokkal az emberekkel, akik Önhöz fordulnak, így egyértelművé téve, hogy ők is keresők?
Az emberek az életük értelmezését keresik. Nagyon bizonytalannak érzik magukat ebben a roppant univerzumban, amit esténként az otthonukban a televízióban láthatnak, ebben az univerzumban, tele ezernyi galaxissal, minden galaxisban ezernyi csillaggal, ami ezernyi fényévből építkezik. Azt kérdezik maguktól: „Mi értelme van az én néhány évtizedes életemnek ebben a hatalmas univerzumban?” Értelmezést tőlünk kapnak itt a Szent Benedek rendházban, mégpedig úgy, hogy a saját bensőjükben rejlő magyarázatot kínáljuk nekik. Nem csak azt, amit a vallás elméleti prédikációi és a katekizmus mond, hanem azt is, amit saját maguk átélnek és átélhetnek. Az emberek a legbelsőbb lényüket szeretnék megismerni, csakis így kezdődhet meg az élet értelmezése.
Az egyik könyvének „Az élet értelmének keresése. Tudatváltás a befelé vezető úton” a címe. Milyen tudatváltásra van szükség?
A tudatváltás abban áll, hogy felismerem, hogy az Énem, ami talán különböző törekvésekkel, érzelmekkel vagy sérelmekkel zsarnokoskodik felettem, nem az igazi identitásom. Az igazi identitás mögötte van, nevezhetem akár „Isten megélésének” vagy a „valódi természetemnek”. Ezzel veszi kezdetét egy mélyebb élmény vagy tapasztalás: el kell fogadnom, hogy a racionális, személyes tudatom nem adhat végső választ az élet értelmét feszegető kérdésekre. A fizika nagyon jól tudja, hogy a rációnk igenis korlátot jelent számunkra, és hogy az univerzum lényege racionálisan felfoghatatlan. Még sok mindent megtapasztalhatunk: a végén mindig a megtestesülésünk határoz meg mindent, vagyis olyan alakot vettünk fel, aminek értelme, esze és öt érzékszerve van. És ezek nem adhatják meg nekünk a végső értelmezést az életünk céljáról.
Nehezebb ma megtalálni az élet értelmét, mint korábban?
Inkább könnyebb. Sőt megkockáztatom a kijelentést, hogy a fiatalok könnyebben megtalálják, mert az élet számukra már kezdettől fogva bizonytalanabbnak tűnik, mint a felnőtteknek. Azért is nevezném könnyebbnek, mert több út is kínálkozik a transzperszonális tudat eléréséhez. A New-Age mozgalomban, amiben rengeteg kétes és kétségbe vonható dolog van, mégis az emberek ugyanezen vágyát látom: hogy megismerjék, kik és mik ők, és hogy mit jelent a végső valóság fogalma.
Az a benyomásom, hogy manapság az emberek az élet értelmét gyakran „földi dolgokban” keresik: karrier és pénz, család, személyes boldogság, luxus. A halál utáni élet gondolata, egy élet istennel mintha egyre inkább eltűnőben lenne. Helyes ez a benyomás? És ha igen, mi lehet az oka?
Azt tapasztaljuk, hogy a 40-50 év körüli emberek, akik látszólag elérték életük tetőpontját – a nők megtapasztalják, hogy a gyerekek kirepültek a házból, a férfi megtapasztalja az első karriertörést vagy megbetegszik –, felteszik maguknak a kérdést: „Mi az életem értelme?” És ez a kérdés egyértelműbben és gyakrabban merül fel bennük, mint korábban. Azért is merül fel gyakrabban, mert sokan munkanélküliek, ezért még intenzívebben teszik fel a kérdést: „Miért vagyok itt?”
Ön idén töltötte be a 80. életévét: vannak az életnek olyan időszakai, mikor gyakrabban tesszük fel a kérdést, hogy mi az értelme ennek az egésznek? Fokozódik a keresés a korral?
Nos számomra ez a keresés egész életemen keresztül tartott. Mindig kerestem és kerestem, és a keresésem még mindig tart. Soha nem érünk a végére, a keresést nem spórolhatjuk meg magunknak. És ez így van rendjén. Így maradunk nyitottak az új tapasztalatok számára.
Visszapillantva az életére, találkozott értelmezési válsággal?
Ilyen krízis az én életemben nem volt, de tudom, hogy nagyon sok embert gyötrik kérdések, ha hirtelen megbetegszenek, a karrierjük leáldozóban van, vagy bármilyen egyéb okból.
Mit tanácsol ezeknek az embereknek?
C.G. Jung mondta egyszer, hogy nem volt olyan 35 év feletti páciense, akinek az alapvető problémája ne vallási probléma lett volna. Végső soron a terápia sem segít, ha a páciens nem találja meg újra a kapcsolatot a transzcendenssel. Így mi azt próbáljuk mondani az embereknek, hogy akkor kapnak valódi választ, ha készek arra, hogy alámerüljenek a transzperszonális tudatba, ebbe a spirituális-vallási tudatba. Ott található az élet valódi értelmezése! És ha megemlíthetem a saját példámat: egy filozófia, egy dogma sem adott számomra kielégítő értelmezést az életemről. Csak egy mély létélmény segített hozzá ehhez az értelmezéshez, ami egy kontempláció során adatott meg nekem.
Fiatalon tartja az embert, ha megtalálta saját maga számára az élet értelmét? Mert Ön nagyon fiatalnak hat.
A fiatalságom titkát nem ismerem. De az életem mindig örömet okozott nekem, mindig volt alkalmam arra, hogy aktív legyek, mindig volt feladatom. Valószínűleg ez tartott fiatalon. Ezenkívül mindig egy hívást követtem, hogy segítsek az embereknek az élet értelmét megtalálni. Emiatt a hívás miatt mentem kolostorba, ezért lettem pap, ezért tanítom most a Szent Benedek Rendház szemináriumain a résztvevők számára a spirituális utat.
És ennek ellenére azt mondja, hogy az élet útját nem lehet megtalálni, mindig keresők maradunk.
Mindig keresni fogunk, akkor is, ha azt mondhatom, hogy elégedett vagyok és a saját életem értelmezését megtaláltam. De mindig van több, amit meg kell tapasztalnunk és meg kell értenünk, főleg ha az út, amit követünk, kontemplatív. A tudatnak létezik egy megnyílása, amely a személyes tudat – tehát a rációm és az érzékek – által mutatott valóság mögött egy másik valóságot tár fel. És ez a nyílás határtalan és egyre táguló.
Hogyan értelmezi tehát Ön az életet?
Számomra ez az evolúciós folyamat egy mélyebb tartalmat, értelmet hordoz. De az értelmet ebben az összefüggésben nem racionális, hanem transzracionális és transzperszonális fogalomként fogom fel, és erre az értelemre bízom magam. Egy ősbizalmam van abban, hogy ez a roppant eseménysorozat, amit evolúciónak nevezünk, egy szellemtől vezérelt, és ez elégedettséget jelent számomra.
Ön mint „lelki gondozó” hasonlatos a szülőkhöz, akik maguk számára megtalálták az élet értelmét, és szeretnék továbbadni: Lehetséges ez? Vagy mindenki csak maga számára találhatja meg az élet értelmét?
A szülők jobban hatnak a példájukon keresztül. Ha megfelelően élték az életüket, akkor nem csak egyszerűen hatottak a gyerekeikre, hanem egyúttal egy alapot is adtak nekik, és azok úgy fogják alakítani az életüket, hogy megtalálják azt, amit a szüleiknél láttak. Én csak szűk keretek között tudom megmutatni egy gyereknek az élet értelmét. Egyedül kell útnak indulnia.
További információk Willigis Jägerről: www.willigis-jaeger.de
Az eredeti interjú: Seelsorge im Internet, Thema des Monats 2006/2
Magyarországon Willigis Jäger irásai közül eddig a “Die Welle ist das Meer”, magyarul “Hullámaiban a tenger” jelent meg az Editio M Kiadó gondozásában.
Forditotta: Kaszás Ágnes
6 comments
Comments feed for this article
Április 17, 2008 at 9:56 am
Borbás János
Tisztelt Szerkesztőség!
Tudnak-e nekem segíteni a “hészüchia” gyakorlati kivitelezését illetően (testhelyzet, légzéstechnika, szemirányultság…).
Válaszukat köszönettel remélve,
Tisztelettel,
Borbás János
Április 21, 2008 at 1:56 pm
vilagmehes
Kedves Borbás János!
Egyikünk sem gyakorol hészükhiát, így sajnos nem tudunk tanácsot adni.
Megadom viszont Alder Mónika email címét, talán ő tud segíteni:
alder@hebe.hu
(Ő volt a Filosznál megjelent Kis Filokália c. könvy egyik gondozója)
Üdvözlettel:
Borda Máté
július 4, 2009 at 10:34 am
Nagy Attila Puli
Kedves Borbás János!
A magyar ortodoxokkal kell felvenni a kapcsolatot. Románul rengeteg anyag van a neten. Román nyelvtudásom révén sokat olvastam ezekből.
Üdv: Nagy Attila Puli a Székelyföldről
július 4, 2009 at 12:09 pm
Nagy Attila Puli
Tisztelt Szerkesztő!
Nagy Attila Puli vagyok a Székelyföldről. A nyolcvanas években voltam a Gyulafehérvári Római katolikus teológián, melyet ötöd év után otthagytam. Utána unitáriussá lettem, elvégeztem a teológiát és három évig lelkész is voltam. Akkor nekem minden volt a ráció. A puszta racionális hit, Pável Florenszki szavaival ateizmus, mely még rosszabb, mint a deklarált. Végül nem csak az unitárius papságból léptem ki, hanem az egyházból is, most nem tartozom sehova.
Annak idején a két egyház nem elégített ki lelkileg, mert csak a rációra utaltak, a mély ént figyelmen kívül hagyták. De a mély ént hol ösztönösen, hol később tudatosan nem szűntem meg keresni. Érdekes módon nem valami magas röptű könyvek révén fogtam talajt önmagamba, hanem az élet révén, úgy mond Jób módjára. A szegénység miatt, bútor és villany nélkül maradtunk és a nagy csendben, néha beleolvastam a Bibliába, a Prédikátor könyvébe, akkor történt valami, valami megnyílt. Én többre tartom, természetesebb, az élet által beavatva lenni, úgy Jób módjára, mint a jóga vagy a heszükhista gyakorlatok. Az Isten, egy Jóbi tapasztalatban, közelebb van hozzánk, mint ha valamilyen gyakorlatot űzünk az Ő megtalálására. Szerintem Isten közvetlen működését, a belső központunk közvetlen aktivitását korlátozzák a gyakorlatok. Természetes ebben a technikai világban a lelki életet sokan technikaként képzelik el. A keresztény nyugat misztikájának szemlélődését épp a külső eszköznélkülisége miatt tartom kelet gyakorlatainál magasabb rendűnek, mert benne a közvetlen belsőnkre hagyatkozás, közvetlen Istenre hagyatkozás van. Belső központunk és abban Isten egy közvetlenül működő valóság és a gyakorlatok, a külső gyakorlatok épp ezt a belső közvetlenséget, Isten és a belső központunk közvetlen működését függeszti fel.
Kelet szerintem, a különböző technikái révén, inkább mágikus és nem tisztán szellemi és lelki.
A szeretet, csak abban a megismerésben valósul meg, mely szeretetteljes egyesülés, ennek alapja, hogy Isten egy közvetlenül jelen való és ható valóság, mely közvetlenül hat belső központunkban, melyet csak közvetlenül érhetünk el és nem nehéz gyakorlatok révén.
Mások, Isten szeretetének alapja az önszeretet, a mely az önmagunkkal való szeretetteljes egyesülés révén jön létre. Önmagunkkal kapcsolatban is érvényes,a mit fennebb a szeretetről írtam, hogy megismerés, mely szeretetteljes megismerésként jön létre. Önmagunk megismerése összekötött az önszeretetünkkel, mely szeretetteljes egyesülés önmagunkkal: önmagadat akkor szereted, és ismered meg, amikor egy vagy önmagaddal belső éneddel. Egyesülés, csak ott jöhet létre, ahol már egyek, ahol aktívan a kapcsolat közvetlen, ahol nincsenek közvetítők. Az egyesülés kizárja a közvetítőket,azok csak akadályt jelentenek. A mágikus és aszkétikus gyakorlatok, mint a jóga, a közvetettség birodalmába tartoznak és így nem lehetnek a közvetlen működésen alapuló egyesülés elősegítői csak akadályai. Csak a szexet vegyük alapul: két fél szeretetteljes egyesülése a szexuális aktusban kizár minden közvetítőt, ha testi szinten kizárja, akkor a lélek, szellem szféráiban még inkább.
Az igazi szeretet feltétel nélküli, a gyakorlat pedig feltétel, Isten nem köt semmit közvetett, feltételes gyakorlathoz, ki maga a szeretet.
Az ember, az Isten lényege a Láthatatlan birodalmába tartozik. A gyakorlatok a látható birodalmába tartoznak, tehát nem az Isten, és nem az ember lényegéhez, amivel igazán hat. Közvetlenség, csak a Láthatatlanban van, ahol Isten működő lényege, az ember működő lényege van. Találkozás, egyesülés csak a Láthatatlanban van, ahol nincsen közvetettség, csak közvetlenség.
A vallás lényege a religio latin szóban van, visszakapcsolódni, visszakötődni. A vallás újra egyesülés. Csak azt lehet egyesíteni, a mi eleve egy, – a különállóságot megőrizve. Egyé csak ott lehet lenni, ahol nincsen rész, ez csak a Láthatatlanban van. Eggyé csak a Láthatatlan lényegek, Isten és ember láthatatlan lényegei közvetlen, egymásba ható, működése révén lehet lenni. Csak Isten tud egyesíteni önmagával, amikor nem mi vagyunk, hanem csak Ő van mibennünk az Ő közvetlen működése révén. Isten működése, pedig kizárja a közvetítőket.
Kelet a fejlett metafizikái, fejlett technikái révén tűnik magasabb rendűnek a nyugati misztikánál, de nem így van, mert a metafizikák, az aszkétikus gyakorlatok, mind közvetettségek, melyek Isten közvetlen, Láthatatlan működése ellenében hatnak, – ne feledjük, hogy a metafizikák is a látható birodalmában vannak és ahhoz kötnek, ha ahhoz kötnek, akkor elvonnak az Isten Láthatatlan működésétől az emberben, az ember láthatatlan lényegében.
Az Isten láthatatlanságát, akkor éli meg az ember, ha önmaga lényegét is láthatatlannak éli meg, ez csak a csendben lehetséges. A csend maga is láthatatlan, ezért lehet helye az Isteni és emberi láthatatlan lényeg működésének. A csend az egyedüli eszköz nélküli eszköz, a szeretetteljes egyesülés gyakorlására, megvalósulására. És mit kell tenni a csendben? Várakozni!!! Amikor várakozol, akkor nem figyelsz semmire csak arra, amire vársz. Ha lényeg a Láthatatlanban van, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mire is várunk. Végül is nincsen tárgya a várakozásunknak. Ahol nincsen tárgy, ott a Láthatatlan közvetlenül hat.
Valaki azt mondta, hogy nyugatnak, vagyis a nyugatin kereszténységnek nincsen misztikája, hanem keletnek van az igazi misztikája. Szerintem igazi misztika ott van, ahol a vallási lényeget, az újraegyesülést, Isten maga valósítja meg közvetlenül és nem külső eszközök által valósul meg.
De azért egy eszközre csak szükség van, az te magad vagy, a te igazi belső éned. Mivel lényeged Istenképű, láthatatlan, kifejezhetetlen, mint Isten, apofatikus mindkettő, te egy nem dologias láthatatlan eszköz vagy Isten számára és te magad önmagad számára. Isten és az ember, eszköz nélküli eszközök egymás számára.
Hosszú ideig, én is tényleg az Ószövetséggel szemben messze felsőbbrendűnek tartottam a keleti misztikákat, filozófiákat a metafizikus mélységük miatt, amit nem találtam az ószövetségi egyszerűségben. De az utóbbi időben két dologra jöttem rá.
Az egyik a zsidó egy Isten-hit mágiátlansága (a mágia közvetettség, eszköz), eszköznélkülisége, tisztasága, ami kelettel kapcsolatban nem mondható el, a mágiából kinőtt gyakorlatai miatt.
A másik, hogy a zsidó próféták a puszta csendjének eszköz nélküliségét élik meg időközönként és az élettel közvetlenül konfrontálódnak és nem vonulnak vissza egy mesterséges világba, mint a keleti aszkéták. Ahogy fennebb írtam, természetesebb egy Jóbi élet által beavatva lenni, mint gyakorlatok által. Nyugat misztikája nem olyan bonyolult, mint kelet-é, épp ezért közvetlenebb benne a kapcsolat Istennel, mint keleten.
És most utoljára megemlítem, hogy két neves nyugati misztikus figyelmeztet, Eckhart mester és a Láthatatlan felhője középkori misztikus mű ismeretlen szerzője, hogy külső gyakorlatokkal ne rontsuk el, mi belül történik.
Üdvözlettel:
Nagy Attila Puli
július 4, 2009 at 12:41 pm
Nagy Attila Puli
Ja igen, kifelejtettem, lehet, hogy azért ez kelet pozitív hatása, hogy a katolikus egyházban is nagyobb hangsúlyt fektetnek a lelki életben a belső én közvetlen megélésére, megtalálására, igaz ez a nyugati misztikusoknál is rejtetten meg van, annak ellenére, hogy nem filozófálták agyon csak közvetlenül megélték. Nyugati civilizációnkban ahhoz vagyunk szokva, hogy a kimondott valóság, a ki nem mondott az nem, nyugat ezzel dologiasít el minden lelkit, szellemit. Végül is azt akarom mondani, hogy az ilyen atyákat olvasva, mint a fennti, meg Thomasz Mertont olvasva, meg Grün Anselmet olvasva, meg Richard Rohrt olvasva azt mondhatom, hogy nagy változás van az egyházban lelki szinten, ahhoz viszonyítva, mit én tapasztaltam a nyolcvanas években, vagy akkor is volt ilyen lelkület, ilyen reform lelkület, csak a vasfüggöny miatt nem jöttek be ezek a könyvek, – igaz Anthony de Mello atya akkor már létezett. Kedvencem Teilhard de Charden volt. Igaz Henri de Lübakra nagy hatással volt kelet. Azt szoktam mondani, hogy a csendben nincsen sem kelet sem nyugat, csak a puszta csendje van.
július 4, 2009 at 12:42 pm
Nagy Attila Puli
Végül is az Egy csak ott van ahol nincsen különállóság, ez a Láthatatlanban van. Az eszközök csak ott vannak, ahol különállóság van, ahol meg különállóság van ott nincsen az Egy. Különállóság által nem lehet az Egyhez eljutni, csak az Egy által, a nem különálló által. Valamihez nem lehet eljutni, ami tőle idegen: az Egyhez, a tőle különálló, tőle idegen eszköz által nem lehet eljutni. A lelki élet ott kezdődik, akkor, amikor belátjuk, hogy Isten eszköz nélküli és ha ezt belátjuk, akkor nyílunk meg neki és a megnyílás bizalmat szül, ahol bizalom van ott Isten közvetlenül működik. Szerintem a külső eszközök az Isten iránti bizalmatlanság jelei. Az igazi hit bizalom, az igazi hitnek nincsenek eszközei, mert ő közvetlenül bízik. Az Istenben vetett bizalom és a külső eszközök kizárják egymást,a bizalom nem lehet közvetett, csak közvetlen.