Az ELTE bölcsészkarának rákóczi úti menzáján kiírás tudósítja az ott étkezőt, hogy a fél adag ételekért 70%-os árat számolnak fel. Majd a következő kimért állítás zárja a cédula szövegét: „Megértésüket köszönjük”. Világos: feltételezik, hogy én megértem. Hát nem értem meg. Megértésesünket kérik, de én nem vagyok hajlandó megérteni, egyszerűen azért nem, mert a fél adagért 70%-ot kérni az ő nyerészkedő döntésük volt, és nem rajtuk kívül álló körülmények kényszerítették ki. Fél adagért a félárnál magasabb árat kérni nem más, mint a mennyiségi kedvezmény ellentéte. A közgazdaságtanban ezt úgy hívják, árdiszkrimináció. Lehet csinálni, de hogy mindehhez a megértésünket kérik, az pofátlan. Ez pont olyan, mintha egy monopolista fölstrófolná az árait, majd azt mondaná: ne haragudj, értsd meg, én ilyen kapzsi vagyok, ez van, ilyen a természetem, fogadd el! Vagy ha egy uzsorás az adós megértését kérné a magas kamatok miatt, noha azt neki bármikor lehetősége volna csökkenteni. És pont ez az, amit a menzát üzemeltetők is tudnak: hogy volna lehetőségük a fél adagért a méltányos félárat kérni. De nem teszik, mert fösvények. Ezért rossz a lelkiismeretük, és ezt úgy próbálják kompenzálni, hogy félszegen odabiggyesztik a cédula végére ezt az adott kontextusban tökéletesen inadekvát mondatot.

 

Borda Máté