2008 januárjában egy véletlen folytán találkoztam egy igen érdekes és furcsa emberrel, egy palesztín gyémántkereskedővel. A beszélgetésünk elég gyorsan olyan vizekre tévedt, melyet magam is kétkedve fogadtam, és nehezen tudnám megmondani, hogy a történet igaz, vagy nem. Nekem nem feladatom ezt eldönteni. Egy biztos: a világ feje tetejére állítása régóta folyik, hát íme egy újabb példa erre.

 

 

-Úgy tűnik túllépjük a bűvös 1000-et. Jövőre már 1125-en leszünk előre láthatóan. Tehát akkor kellene egy leszállópálya…igen…szökőkutak, tavak… Jet-ski, yacht mindegyik tavon. 7 csillagos szállodák és exkluzív magán villák, minimum 1000m2 lakásonként, panorámás teraszokkal, egy 1000m-es sípálya, három 180 hektáros golfpálya, …hogy? Ja persze, medence természetesen. Ami az ételt illeti, a szokásos: pezsgő, kaviár, fugu, tenger gyümölcsei, ahogy szoktuk, de legyetek készen 30 percen belül bármi mást is biztosítani. Desszertnek a szokásos 20 kilót, a legtisztábbat. Ja, és a sportautókat el ne felejtsd, rendezünk egy házibajnokságot. Akkor találkozunk Karácsonykor!

 

-Általában mindig egy ehhez hasonló telefonbeszélgetéssel szokott kezdődni.

-És ki a főszervező? - kérdezem a palesztínt.

-Minden évben a vilàg leggazdagabb embere, akit éppen a „Forbes” magazin tüntet fel. Nagy versengés megy. Kitüntetésnek veszik. Idén először, képzeld, a vilàg fejlődő országaiból is részt fognak venni, például Indiából, Kínából, Braziliából, de ami még hihetetlenebb, Nigériából és Szudánból is, ők például nyersanyagokból és telekommunikációs szolgáltatásokból lettek milliárdosak. Hogy legyen valami fogalmad, az első tíz klub-tag körülbelül 450 milliàrd USD-t nyom. (Ez Magyarország éves bruttó nemzeti jövedelmének kétszerese.)

-Értem.

-Ezután mindenki megérkezik magán repülőjén. A tavalyi WWF a Szahara kellős közepén volt egy mesterséges oázisban. Én csak látogató voltam, nem vagyok benne a klubban. Idén is ott lesz valahol, az alapszabályban benne szerepel, hogy a világ legszegényebb országaiban szervezik az összejöveteleket, így mutatják ki a szolidaritásukat az ottani hatóságokkal. Ráadásul ezekben az országokban sokkal kevesebb az adminisztráció és a bürokrácia, két hét alatt megépülhet a csodaváros. Nem beszélve a biztonságról, teljes ellenőrzés alatt vannak a népek, hadsereg és rendőrség biztosítja a terep megközelíthetetlenségét, nem beszélve a titán falat, ami körülveszi a találkozó helyszínét. A helybéliek csak azt gondoljàk, hogy egy újabb katonai bázisról van szó.

-Mégis mi történik ezen a találkozón? Ráadásul nem értem, az itteni média teljes egészében Davossal volt elfoglalva, mindenki arról beszélt. Soha nem hallottam a WWF-ről.

-Ezen ne csodálkozz. Davos egy színház, ahol politikusok, CEO-k és hírességek lépnek fel. Ezzel etetik a népet. Akik oda mennek, a médiából élnek, illetve általa léteznek. Ahol az igazán nagy dolgok történnek, az a WWF. A WWF a „World Wellbeing Forum”, egy szuperexkluzív és titkos összejövetel a legfelső 1000 számára. Ez egyike azon kevés dolgoknak, amit nem fogsz megtalálni az interneten, illetve a médiában. Hogyan is, hiszen hatalmukban van a világ összes sajtója.

 

A 2007-es Karácsonyi találkozó azért volt különösen érdekes, mert született egy kiáltvány. A klub tagjai úgy emlegetik, mint egy új mozgalom megalapításának az alapja: a „Wellbeing kiáltvány”. Kettőnk közt, ez nem más mint egy nárcisztikus kapitalista kiáltvány, egy fajta kollektív „coming-out”. Bármilyen hihetetlen is, ez a fajta nárcisztikus kapitalizmus már évek óta létezett, de csak most kapott nevet, illetve a tartalma most lett megfogalmazva. Először lett felvállalva a kapitalisták élén, hogy a kapitalizmusnak vannak akkora nyertesei is, amit emberi agy el sem tud képzelni. Ezek a hyper-gazdag narcisztikus vonásokkal rendelkező emberek már nem szégyellik magukat dicsőíteni. Szerintük ők a kiválasztottak.

-Értem, és mit tartalmaz ez a kiáltvány?

-Amikor a nagybátyámmal megérkeztünk, rögtön azon a délután volt az első ülés. Az elejéről lemaradtunk, de nagyjából így hangzott a szöveg:

„-Most már elég! Évtizedek óta piszkálnak minket, megpróbálnak rossz lelkiismeretet ébreszteni bennünk és másokat is felbuzdítani ellenünk. Követeljük, hogy tartsák tiszteletben a mi jogainkat is! Igen, nekünk is vannak jogaink! Nem tűrjük, hogy azért mert kisebbség vagyunk, ellenünk fellázadjanak, jogainkat csorbítsák, és korlátozzák az eddig kivívott szabadságunkat és sikerünket. Barátaim, sorstársaim. Ezennel felolvasom nektek a kiáltványt, melyet sok tapasztalat és mély gondolatok előztek meg a kidolgozásig. Hallgassátok szeretettel:

 

A „Wellbeing kiáltvány” a következő jogok tiszteletben tartására kötelezi a világ nemzeteit, és a világ lakosságát:

 

Jogot a jóléthez! (Right for well-being!)

Jogot a korlátlan gazdagsághoz!! (Right for an unlimited wealth!)

Jogot a szépséghez! (Right for beauty!)

Jogot a hatalomhoz! (Right for power!)

Jogot az egészséghez! (Right for health!)

Jogot a hosszú élethez! (Right for a long life!)

Jogot az elismeréshez! (Right for recognition!)

Jogot a szennyezéshez! (Right for polluting!)

Jogot a monopolhelyzetre! (Right for monopols!)

Jogot minden megvevéséhez! (Right for buying everything!)

Jogot a föld nyers és alap-anyagaihoz! (Right for the Earth’s natural ressources!)

Jogot a teljes adómentességhez! (Right for full tax exemption!)

Jogot az olcsó munkaerőhöz! (Right for cheap labor!)

Jogot a profitmaximalizációhoz! (Right for maximising profit!)

Jogot a korlátlan pénzügyi manőverekhez! (Right for limitless financial operations!)

Jogot a teljes globalizációhoz! (Right for full globalisation!)

Jogot a korlátlan növekedéshez! (Right for endless economic growth!)

 

Összefoglalva: A mi jólétünkből a világ is profitál! Éljen a jólét, éljen a bőség!”.

 

Az ablakon kinézve mindeközben a következőket látom. A „richy” feleségek meztelenül egy vörös bársonyszőnyegen pálmafák árnyéka alatt vonulnak fel kezükben frissen lenyúzott állatokkal és nagy transzparensekkel tüntetnek. Végre együtt kiélhetik a nyugati városokban felgyülemlett frusztrációikat. A táblákon a következő feliratokat látom: „Ilyen meztelenek vagyunk mi is bunda nélkül!”, és: „Bundát a született feleségeknek!”. Majd az állatokat a homokba dobva, a nők visítozva beugranak a pezsgővel telített medencébe. A medence körül piros sportkocsikban sorakoznak a nercbundák; a helyi orvvadászok biztosították a sikeres bevásárlást. Mire visszafordulok az ablaktól, a beszélő már a végénél tart.

 

„Még egyszer köszönöm, hogy ennyien eljöttetek sorstársaim. Mielőtt hozzákezdenénk a vacsorához, szeretném kisorsolni a találkozó nyereményeit. Mint tudjátok, mindenki nyer, és nem csak azért, mert Karácsony van, hanem mert nálunk nincsenek vesztesek, mi mindenkivel szolidárisak vagyunk, a jólét mindenkinek jár! - ez a mi filozófiánk. Engedjétek meg, hogy ezekkel a szimbolikus ajándékokkal okozzunk örömet egymásnak. A tízféle nyereményből egyenként 100-at sorsolunk ki, így mindenki egy kis aprósággal fog távozni. A nyeremények tehát a következők: helikopter, yacht, hadihajó, magán sziget a Csendes-óceánon, tengeralattjáró, öt éves olajbérlet…”

-Eközben magam mellett ezt hallom: „Drágám, ha megnyerjük a szigetet, ültethetünk fűzfákat a pálmafák helyett? Szeretném otthonosan berendezni.. – Persze édes, tudod, hogy bármi, amit kívánsz, teljesül.”

„…és a kétszemélyes űrhajók. A főnyeremény idén pedig Mexikóváros! Az ajándékok nagy részét idén is ide tudtuk hozni, így sokat már most kipróbálhattok! Jó étvágyat mindenkinek, egyetek bőségesen. A desszert alatt pedig még lesz egy kis meglepetés.”

 

-Nem értem még mindig. Mégis mi a célja az egésznek az orgia és a dőzsölés mellett? – kérdezem a palesztínt.

-Valójában semmi. Vagyis minden. Ha akarod, évek óta itt dől el minden. Gondolj bele. A világ felső 1000 embere, médianyilvánosság és mindenféle nyomás nélkül informálisan találkozhat három napon keresztül, hogy hatalmas üzleteket kössenek, más szóval, itt osztják le egymás között a világot. Ők döntenek felettünk úgy, hogy nem is tudunk róla. 1000 ember uralkodik lassan 7 milliárd másik ember felett. Ès nem csak emberek felett, az egész Föld az övék. A kizsákmányolásból való részesedés, az olajérdekek, a kereskedelmi egyezmények, a pénzügyi manőverek és a többi, két pohár pezsgő, két tempó mellúszás, két autóversenyzés között dől el. De várj csak, idén volt még egy érdekes dolog.

-A desszert alatt?

-Így van. Egyszer csak azt látom, hogy megáll kint két teve és leszáll róla két berber.

„Kedves sorstársaim, mivel mi meg akarjuk mutatni mennyire nyitottak vagyunk, hogy ez a fórum nyitott más életformákra is, és velünk lehet beszélni, együtt gondolkodni, és erre van lehetőség, de ehhez, mint tudjátok, két fél kell, kell egy másik is. Hát íme barátaink, a másik fél!”

A berberek belépnek a terembe. Óriási ricsaj fogadja őket. Egy-két nő hisztérikusan felröhög. A férfiak közül egy páran irónikusan bíztatják a jövevényeket tapssal és füttyentésekkel.

Valaki magához ragadja a mikrofont:

„Miért haragudtok ti ránk ennyire? Nem veszitek észre, hogy mi mindenkinek jót akarunk, mi mindenkinek jólétet akarunk, mi mindenkinek biztosítani akarjuk a lehetőséget, hogy elérje a gondtalanságnak ezt a fokát?!”

 

Az időssebb berber odalép a mikrofonhoz. Egy melódiás, de érthetetlen nyelven kezd el beszélni. Senki sem érti. A multi-milliárdos szervezők csak akkor döbbentek rá, hogy elfelejtették a tolmácsokat. Mivel kellemes volt a hangulat, és ritkán nem látott példányok voltak a közönség előtt, türelmesen és relatíve udvariasan hallgatták a berber monológját. Körülbelül öt perc elteltével, egy orosz származású férfi kiállt a berberekhez:

„Látjátok, először tanuljatok meg angolul, mert enélkül mindig szegények és érthetetlenek maradtok!” Az öreg berber beszédéből már semmit sem lehetett hallani az üvöltés és a heves tapsolás miatt. Látván a kavalkádot, a berber meghajolva, egy misztikus mosollyal köszön el a fórum tagjaitól.

 

A fiatalabb berber odalép a mikrofonhoz és azt mondja: „Én beszélni szuper angolt! Mi kultúra az, fiatal hagyni öreget beszélni. Fiatal tudni mit mondani! Fiatal tetszeni itt, veletek!”

Erre a közönség még az eddiginél is nagyobb örjöngéssel és tapsviharral üdvözölte az ifjabb berber szavait. Miközben több tucat férfi a vállukon hordozva ünnepelte a fiatal berbert, a 2007-es főszervező ezekkel a szavakkal szólt újra a mikrofonba:

„Kedves barátunk, szegény ember, fogadd el tőlünk ezt az oázist, mint egy gesztus, hogy jóvátegyük a nem létező bűneinket. Legyen ez a béke jele, egy új szövetség jele gazdagok és szegények között. Ezzel mutasd meg barátaidnak, családodnak, hogy bármit el lehet érni az életben, csak akarni kell, és hinni a sorsban, és küzdeni érte! Hogy ez az élet értelme! Hinni kell a mesékben! Éljen a jólét, éljen a bőség! Éljünk sokáig, szeretett sorstársaim!”

 

mindEGY - Gorog Zsolt, Fulop Adam