Tarthatatlan, hogy mennyire meggyűrűz és lassacskán magával ránt a mélybe és egyben furcsa is, mert az érzés most már önmaga számára is csak egy jól megszerkesztett hazugság marad. Már nem jelenti azt, amit jelentenie kellene. Régen elvesztette báját, vonzerejét. Egy öntelt, elcsépelt, eltúlzott és agyon hangoztatott szó maradt belőle, ami nem több, mint betűk összevisszasága, pedig az egyetemes igazság csak az igazi összekapcsoló erővel, a kohézióval jöhet létre, melyet mindenki elérhet, ha az ösvényre lép ezáltal teremtve rendet önmaga körül. Emlékezzünk: az Élet nem akkor tartja magát egyenesen, ha erőszakot követünk el rajta. Az üres térből, az univerzumból formákat alakítottunk ki, de használni már nem tudjuk, mert túlnőtt rajtunk. Ezek a formák, amelyre annyira büszkék vagyunk múlandó és csak meghatározott ideig állnak rendelkezésünkre.

Vegyük észre, mert különben tetteink csak önelégült, gyűlölettel telített gondolatokat szülnek törékeny világunk számára. Gyermekeink is számító hősők lesznek majd, akik ontani fogják magukból az egyre gyötrőbb, olcsó mondatokat, melyben jóság alig-alig marad. Ha marad is, akkor majd azt is kamatostul elveszi egy hórihorgas kis kamasz, aki elhervadt virágot mutat majd többi embertársa felé, ám szemeiben nem ragyog majd a láng. Próbál mosolyogni, hogy egy kicsit hitelesebb legyen, bár sorvadó szabadsága őt is rabul ejti és hosszú időre fogva tartja egy olyan korban, ahol nincsenek álmok, jótettek és nincsen szeretet sem.

Végül, mielőtt megteszem azt, amit már régen meg kellett volna tennem, csendesen arra kérlek titeket, hogy tiszteljétek az Életet minden apró mozdulatában, mert csalódottságom csak egyre nő. Om mani padme hum.

Gyermekeim vegyétek úgy, hogy Buddha visszavonult, ám a hozzávezető utat mindenki számára nyitva hagyta.

fruittree