René Girard egyesek szerint korunk egyik legmeghatározóbb gondolkodója. Műveinek magyar nyelvre történő átültetése azonban még várat magára! Az alábbiakban rövid összefoglalót olvashatnak munkásságáról.

 

René Girard Avignonban született 1923. december 25-én. Az összehasonlító irodalom érdemes professzora a Stanfordi és a Duke Egyetemen, valamint 2005 óta tagja a Francia Tudományos Akadémiának. A mimetikus elmélet megfogalmazója, amely elmélet a vágy mimetikus természetének felfedezésével új antropológiát alapozott meg.

 

            René Girard három fő témakörben fejtette ki gondolatait: mimetikus vágyelmélet, bűnbak-mechanizmus és Bibliamagyarázat.

 

            Az 1950-es évek vége felé René Girard a nagy európai írók műveinek „egyediségén” túl arra volt kíváncsi, hogy mi bennük a közös. Észrevette, hogy szereplőik egy olyan kapcsolati működési mód szerint fejlődnek, amely azonos minden írónál: „Egyedül a nagy íróknak sikerül a saját Énjük általi ferdítés nélkül megfesteniük ezeket a mechanizmusokat: olyan ellentmondásos – vagy inkább egyáltalán nem ellentmondásos – kapcsolatrendszerekre derül fény műveikben, amelyek annál inkább megegyeznek egymással, minél nagyobbak az írók.” Léteznek tehát „pszichológiai törvények”, ahogy Marcel Proust mondaná. René Girard ezeknek a regényírók által oly jól leírt törvényeknek, ennek a működésnek az alapját bontja ki, és fogalmazza meg tisztán: ez a vágy mimetikus természete. Ez első művének, a Mensonge romantique et vérité romanesque (Romantikus hazugság és a regény igazsága) című könyvnek (1961) a tartalma.

            Vágyainkat kölcsön vesszük. Vágyunkat mindig egy másik embernek ugyanarra a tárgyra irányuló vágya – a „modell” vágya – kelti fel. Mindez azt jelenti, hogy az alany és a tárgy közötti viszony nem közvetlen: mindig egy háromszögről van szó. A tárgyon keresztül a modell – René Girard szóhasználatában a „közvetítő” – az, aki vonz bennünket; a modell lényét keressük. René Girard a vágyat metafizikai természetűnek minősíti, amennyiben a vágy több, mint szükséglet, „minden vágy valakinek a lénye iránti vágy”, a közvetítőnek tulajdonított teljesség utáni vágyakozás, álmodozás. Ezért, ellentétben a szükséglettel, a vágy végtelen természetű. A mimézis mint tudattalan utánzás a másik, vagyis a modell különböző aspektusaira vonatkozhat: külső megjelenésére, valamely tulajdonára, lényére és a modell vágyának az egészére.

 

            A vágy másik fő jellemzője a rivalizálás. Mivel ugyanarra vágyom, mint a másik ember, és tagadom, hogy vágyam tőle eredne, riválist képzek belőle. Riválisom lévén – hogy vágyott tárgyát elvehessem tőle – egyre inkább hajlok arra, hogy arra vágyjak, amire ő. Ez a folyamat mimetikus eszkalációhoz vezet.

 

            A girard-i empirikus kutatásokat a tükörneuronok 1996-os felfedezése helyezte természettudományos alapokra. A tükörneuronok biztosítják az emberek közötti kohéziót azáltal, hogy lehetővé teszik a kommunikációt, és az empátia beiktatásával egy hullámhosszra hangolnak minket. Az agy tükörneuronoknak nevezett sejtjei visszatükrözik a külső világot. Akkor lépnek működésbe, amikor végrehajtunk egy cselekvést, és amikor megfigyelünk valakit, aki éppen végrehajt egy cselekvést. A tükörneuronok felfedezése meghozta a tudományos bizonyítékát annak, hogy agyunk számos – talán minden – részébe beépült tükörneuron-rendszerünk felfogja a megfigyelt másik ember szándékát vagy vágyát, és úgy kezdi el utánozni, hogy „letapogatja” a másik fél azon agyterületeinek a mintáját, amelyek megszülték ezt a szándékot vagy vágyat.

 

            A mimetikus vágy felfedezése az erőszak kérdésének vizsgálatához vezette René Girard-t, akinek érdeklődése így az antropológia felé fordult. Már Arisztotelész megfigyelte az emberi faj egyedülálló adottságát az utánzásra. Ez magyarázza az emberek rendkívüli tanulási képességét, de egyben azt a mimetikus rivalizálást is, amely a megkívánt dolgok vagy személyek kisajátítási vágyából ered. Mivel ez a rivalizálás fertőző, az erőszak minden pillanatban fenyegeti a közösségeket, s ez kihatással kell, hogy legyen az emberi csoportok szerveződésére. René Girard szavaival: „Ha a társadalmakban létezik egy normális rend, akkor ez egy korábbi krízisnek a gyümölcse, s egyúttal a válságnak a megoldása kell, hogy legyen” Girard ekkor elmélyed az etnológiai szakirodalmban, majd kiköt második nagy hipotézisénél: az áldozati mechanizmusnál avagy a bűnbak-áldozat mechanizmusánál, amelyből az ősi vallásosság ered. Ezt második művében, a La violence et le sacré (1972) (Az erőszak és a szent) című könyvében fejti ki. Az erőszakot az emberi kultúrák kezdetén az úgynevezett bűnbak-mechanizmussal tartották féken. A mindenki között kibontakozott erőszakot egy erőszakgátló béke váltotta fel, amely abból fakadt, hogy mindenki egyvalaki ellen fordult. Ezt az embert megölték vagy kitaszították, majd üdvöt hozó istenként kezdték el tisztelni. A vallási áldozatok arra szolgáltak, hogy ezt a békét hosszú távon biztosítsák.

 

            De minek köszönhetik a René Girard által tanulmányozott nagy európai regényírók – Cervantestől Dosztojevszkijig – az emberről nyert átfogó felismeréseiket? Saját büszkeségük és kicsinyes hiúságuk legyőzésének, amely őket a mimetikus rivalizálás bábfigurájává tette. Girard szerint ez a megtérés a kegyelem megtapasztalásán alapszik, mint ahogy Péter és Pál példája mutatja az Újszövetségben. Girard keresztény gondolkodónak tartja magát, aki szerint a kereszténységnek és az egyháznak van válasza az erőszak veszélyére. A bibliai kinyilatkoztatás (az Ó- és az Újszövetség) egyik nagy érdemét abban látja, hogy leleplezte a bűnbak-mechanizmust. Az, hogy ma egyre kevésbé fogadjuk el emberek feláldozását a viszonylagos béke érdekében, elsősorban a keresztény gondolkodás elterjedésének következménye. Az Újszövetség ezenkívül a mimetikus rivalizálásra is választ kínál. Girard számára Jézus Krisztus példája megmutatja, hogy a mimetikus vágyakozás nem vezet szükségképpen erőszakhoz, hanem mint pozitív utánzás – vagyis az Istenre és az örök javakra irányuló mimetikus vágyakozás – az embereket segítheti, és Istenhez vezetheti. Girard elméletének segítségével egyébként az is felismerhető, miként járul hozzá a többi világvallás a békés megoldáshoz. Girard apológiája a kereszténység mellett nyitott minden olyan vallási hagyomány felé, amely egyetemes irányultságú, és hangsúlyozza a pozitív utánzás jelentőségét.

            René Girard elméletei, gondolatai tehát számos tudományterületet átívelve létünk alapkérdéseiig hatolva mindenkit nagy utazásra hívnak!

 

Az Interneten rengeteg anyag található számos nyelven. Elindulhatunk akár a Colloquium on Violence & Religion (COV&R) honlaptól, amely szervezet Girard mimetikus elméletének körbejárása, kritikája és továbbgondolása céljából jött létre: http://www.uibk.ac.at/theol/cover/girard.html.

 

Aki pedig egyből átfogó képet szeretne kapni, annak javaslom az alábbi youtube-os linkeket:

 

angol nyelven:

Imitatio Conf 2008: Rene Girard Genesis of Mimetic Theory 1:

http://www.youtube.com/watch?v=Ak8VXw-9NBQ&feature=related

Imitatio Conf 2008: Rene Girard Genesis of Mimetic Theory 2:

http://www.youtube.com/watch?v=xwp3haqBhCc&feature=related

 

francia nyelven:

R.G. filozófiájának 30 perces bemutatása három részben:

1. http://www.youtube.com/watch?v=k_lo9CNN-bo&feature=related

2. http://www.youtube.com/watch?v=B6xod29hv18&feature=related

3. http://www.youtube.com/watch?v=VB0-f_UHa58&feature=related

 

Mel Gibson A Passió című filmjéről:

http://www.youtube.com/watch?v=y5Bo7qedl6U&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=tx3bLcj4nZ4

 

olasz és angol nyelven:

Másfél órás beszélgetés:

http://www.youtube.com/watch?v=bTw0zttTWUk&feature=related

 

René Girard művei:

§ 1961. Mensonge romantique et vérité romanesque. Paris: Grasset. (Trans. Deceit, Desire and the Novel: Self and Other in Literary Structure. Baltimore: Johns Hopkins Univ Press, 1966)

§ 1962. Proust: A Collection of Critical Essays. Englewood Cliffs: Prentice Hall.

§ 1963. Dostoïevski, du double à l’unité. Paris: Plon. (Trans. Resurrection from the Underground: Feodor Dostoevsky. Crossroad Publishing Company. 1997)

§ 1972. La violence et le Sacré. Paris: Grasset. (Trans. Violence and the Sacred. Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1977)

§ 1976. Critique dans un souterrain. Lausanne: L’Age d’Homme.

§ 1978. To Double Business Bound: Essays on Literature, Mimesis, and Anthropology. Baltimore: Johns Hopkins University Press.

§ 1978. Des choses cachées depuis la fondation du monde. Paris: Grasset. (Trans. Things Hidden since the Foundation of the World: Research undertaken in collaboration with J.-M. Oughourlian and G. Lefort. Stanford: Stanford University Press, 1987)

§ 1982. Le Bouc émissaire. Paris: Grasset. (Trans. The Scapegoat. Baltimore: The Johns Hopkins University Press, 1986)

§ 1985. La route antique des hommes pervers. Paris: Grasset. (Trans. Job, the Victim of His People. Stanford: Stanford University Press, 1987)

§ 1991. A Theatre of Envy: William Shakespeare. New York: Oxford University Press.

§ 1994. Quand ces choses commenceront … Entretiens avec Michel Treguer. Paris: arléa.

• 1996. The Girard Reader. Ed. by. James G. Williams. New York: Crossroad.
• 1999. Je vois Satan tomber comme l’éclair. Paris: Grasset. (Trans. I See Satan Fall Like Lightning. Maryknoll: Orbis Books, 2001)
• 2000. Um Longo Argumento do princípio ao Fim: Diálogos com João Cezar de Castro Rocha e Pierpaolo Antonello. (Trans: One long argument from the beginning to the end Rio de Janeiro, Topbooks)
• 2001. Celui par qui le scandale arrive. Paris: Desclée de Brouwer.
• 2003. Le sacrifice. Paris: Bibliothèque nationale de France.
• 2004. Les origines de la culture. Entretiens avec Pierpaolo Antonello et João Cezar de Castro Rocha. Paris: Desclée de Brouwer.
• 2004. Oedipus Unbound: Selected Writings on Rivalry and Desire. Ed. by Mark R. Anspach. Stanford: Stanford University Press.
• 2006 Verità o fede debole. Dialogo su cristianesimo e relativismo (Trans. Truth or Weak Faith. Dialogue about Christianity and Relativism. With Gianni Vattimo. A cura di P. Antonello, Transeuropa Edizioni, Massa.
• 2007. Achever Clausewitz. (Entretiens avec Benoît Chantre) Ed. by Carnets Nord. Paris. ISBN : 978-2-35536-002-2, 365p.
• 2008. Mimesis and Theory: Essays on Literature and Criticism, 1953-2005. Ed. by Robert Doran. Stanford: Stanford University Press.

 

Létre hoztuk továbbá 2008 őszén a Magyar Mimetikus Társaságot, melyhez szabadon csatlakozhat mindenki.

A Társaság célja a René Girard által tanulmányozott irodalmi művek tükrében beszélgetni a mimetikus elméletről, valamint Girard könyveinek lefordítása, kiadatása és előadások szervezése.

A Magyar Mimetikus Társaság jövőben tervezett olvasóköreinek tematikái:

• irodalom
• interdividuális pszichológia - gyakorlati alkalmazás
• vallások
• filmelemzés

 

Szalay Gabriella