Inotai András, a tudományos akadémia világgazdasági kutatóintézetének igazgatója a Népszabadság szombati mellékletében ír a gazdasági válságról. Nem tudom, az ilyen típusú írások valahogy kicsúsznak az ember markából, mint a homok. Elolvasom, és nem marad meg semmi, csak néhány szó visszhangja: versenyképesség, struktúraváltás és hasonlók. Összességében talán az a lényeges üzenet: a gazdasági nyitottságnak, exportorientált növekedésnek, versenyképesség javításának nincs alternatívája Magyarország számára, csak a történelmi leszakadás, az Európából és a modern világból való kiszakadás. Ezek azok a keretek, amelyekből nem lép ki a publicisták, véleményformálók elsöprő többsége, leszámítva néhány konzervatív írót, akik a kapitalista mohóságot, gyökértelenséget, erkölcs-nélküliséget kárhoztatják. Ilyen például Tőkécki László, tőle is a napokban olvastam egy írást a Magyar Nemzetben, de az is kifolyt a kezeim közül. Két olyan publicista-író jut az eszembe, akik kilépnek ebből a sekélyes dualizmusból: Szilágyi Ákos és Végh Alpár Sándor. Őket mindig felüdülés olvasni.