A cím tökéletes választásnak bizonyult… Elsőre bizonytalankodtam még, aztán rájöttem, a túl komoly cím egyrészt fennhéjázó, másrészt elrettenti az olvasót, így hát nem volt más választásom, mint kiválasztani azt a két szót a szövegből, mely humoros hangulatfestő képességével a legtávolabb repít minket attól a világtól, amelyet Az ellenállás melankóliája és a Werckmeister harmóniákmegidéz, és amit természetesen a legjobb messze elkerülni. :)

A jó eszű, az ember helyzetéről valóságos és igencsak lesújtó képpel rendelkező Eszter úr egy nyugalmazott zeneiskolai igazgató, aki magányosan él omladozó polgári házában, és a zenén kívül egyedüli kapcsolata a világgal a félnótás Valuska, a rejtélyes vidéki kisváros bolondja, akinek egyébként erősen hasonlít a karaktere a Félkegyelmű Miskin hercegéhez. Tehát adott egy öregember, aki saját magát száműzve a világból háza négy fala között éli életét, és minden energiájával a zene mélységes megértésén ügyködik – aktuálisan a természetes hangolás és a jóltemperált hangolás elméleti és gyakorlati kérdései foglalkoztatják leginkább. Az utóbbi mondhatni mintegy az előbbi kiterjesztése, mely egy hasonló emberi mohóság eredménye, mint ami a Bábel tornyának megépítéséhez kellett – felérni az istenekhez. Nincs is a témához illőbb zenei anyag, mint Bach Wohltemperiertes Kalvierje, mely már nevében is jelzi, hogy a Werckmeister-féle jóltemperált hangolás mellett tör lándzsát. Érdekes amúgy, hogy a film és a könyv között talán a legjelentősebb különbség, hogy az előbbiben az Esz moll a másikban ugyanezen hang dúr hangnemének prelúdiuma szerepel.

Legalább olyan rejtélyes ez a tény, mint a kisvárosba érkező cirkusz, melynek fő attrakciója egy kitömött bálna, valamint egy Herceg névre hallgató torzszülött, aki talán a gakik vagy a dzsikininkik családjába tartozó gonosz szellem. A bálna – vagy a Herceg –  rothadó gyümölcsként mint legyeket vonzza a rosszarcú idegen férfiak tömegét a piactérre, akik egyre sokasodnak a hír hallatára, és valójában nem is a bálnáért érkeznek a helyszínre a dermesztő hidegben, hanem csakis a magnetikus erejű Herceg beszédét várják, aki a pusztulás és a semmi nietzschei hírnöke, és a történet vége felé puszta jelenlétével mindenkit erőszakra és széthullásra sarkall.

Valuska számára viszont egyszerű a világ, jóságos, szépséges, szerelmes az univerzumba, a csillagokba, a bolygókba. A film és a könyv egyik csodálatos jelenete, amikor a szedett-vedett szeszkazánok személyes szereplésével és közreműködésével mintegy megrendezi a napfogyatkozást a helyi kocsmában.  A filmnek ez a nyitójelenete, majd a kocsmáros zárórát üvöltve félbeszakítja a mennyei előadást, és Valuska búskomoran távozik, és elindul Víg Mihály egyszerű és szívhez szóló zenéje, ami által tökéletesen be vagyunk vonva és avatva ennek a rendkívüli lénynek, Valuskának a mágikus-gyermeki világába. Míg a film az ő nézőpontját követi mindvégig, az eredeti szövegben könyörtelen édesanyja, valamint Eszter úr és annak néhai hatalommániás felesége közelébe is kerülünk, és gondolatviláguk legmélyebb rétegeibe is eljutunk. Valuska világa a gyülekező férfitömeg és a Herceg beszéde hallatára egycsapásra megsemmisül, ha úgy tetszik, felnőtté válik, de mondhatnánk azt is, hogy meghal. A Herceg által felhergelt tömeg garázdálkodni, gyújtogatni, gyilkolni, fosztogatni kezd, és csinálja ezt a végkimerülésig – konkrétan addig, míg meg nem érkezik a segítségül hívott katonaság, és így börtönbe nem kerülnek. Ennek ellenére az apokalipszis apokalipszis marad, a világ továbbra is a sötétség helye és szolgája. Mi sem jobb példa erre, mint az, hogy Eszterné hatalomra jut, Valuska anyja meghal (a könyvben), Valuskát bolondokházába zárják (a filmben), és Eszter úr házába költözik Eszterné, újdonsült ezredes szerelmével.

A film végén elhangzik Eszter úr szájából mintegy kvintesszenciaként az igencsak ezoterikusnak ható mondat (Nem számít semmi, semmi nem számít…), de ennél még eggyel kiábrándítóbb, lesújtóbb és lenyűgözőbb a könyvben szereplő befejezés, mely orvosi szakszavak tömkelegével, sebészi precizitással írja le, bármiféle érzelemtől mentesen, részletekbe menően, a halott emberi test fizikai felbomlását.

Szabó Bálint